Erdélyi Ganümédész – ahogy a neve is sejteti – Erdélyben született, igaz, annak nem a történelmi részén, hanem a gúnyhatárhoz jóval közelebb, ami eleve más társadalmi közeget feltételez, mint a Székelyföld vagy akár a történelmi Erdély. Huszonöt évet élt Erdélyben, ebből a hét legszebb évet Kolozsváron, ahol felnőtté, meleggé és a legnépszerűbb magyar nyelvű blogíróvá vált. Vele készítettem beszélgetést a többszörösen kisebbségi sors perspektíváiról, a különbözőség nézőpontjairól, a magyarországi helyzettől való eltérésekről.

Fénykép: Hetek

PásztorTűz (PT): Milyennek látod az erdélyi melegek helyzetét? Meglátásod szerint van-e szignifikáns, konkrétan megnevezhető különbség a regáti (a trianoni békediktatum előtti román területek – a szerk.), az erdélyi és a magyarországi melegek helyzete és lehetőségei között? Illetve van-e észrevehető különbség Romániában a tömbvidékek (legyen az akár román, akár magyar többségű), illetve a nemzetiségi értelemben vett kevert térségek népességének a meleg közösség irányába tanúsított toleranciája között?

Erdélyi Ganümédész (EG): Jó, hogy kiemelted az „Erdély” fogalom sokszinűségét. Sajnos sokan elfelejtik az anyaországban, hogy a „határon túli” magyarnak legalább annyi árnyalata van, mint manapság a szürkének. A meleg életben azonban nincs szignifikáns különbség a történelmi régiók között. Persze, mentalitásbeli különbségek meghúzhatók, hisz míg az ún. Regátban az ortodox többségű társadalom sokkal előitéletesebb, vallásosabb (és emiatt sok meleg eleve traumaként éli meg melegségét), addig Erdély legtöbb részén ez nem igy van. Érdekes azért, hogy Székelyföldön talán a lakonikus habitus miatt sok meleg zárkózottabb, csendesebb. Az érzelmi kérdéseket, jelenségeket talán nehezebben kezelik. Nagyobb különbség húzható meg a falu - kisváros – nagyváros meleg élete között és ebben semmi különbség nincs Románia, Magyarország, de akár egy nyugati ország között. Kisvárosokban a melegek sokkal zárkózottabbak, kevesebb a lehetőségük a találkozókra, sok a túlságosan „diszkrét” vagy önmagát el nem fogadó meleg. Erdélyben gyakorlatilag Kolozsvár az egyetlen hely, ahol a melegek viszonylag változatos programok között választhatnak. Meleg szórakozóhely, filmfesztivál, több LMBTQ esemény is zajlik a városban és a nagy nemzetközi filmfesztivál is előszeretettel támogatja a meleg vagy homoerotikus témájú filmeket. Persze, a meleg élet nem minden aspektusát lehet megélni még ezekben a döntően egyetemisták által mozgásban tartott városokban sem. Temesvár, Szeben, Kolozsvár ugyan élhető városok, de kézen fogva járni, csókolózni azért nem minden utcában ajánlatos. Ami a toleranciát illeti tehát, nem mondanám, hogy ez etnikai kérdés lenne, sokkal inkább a település vagy az adott régió mentalitásbeli szerkezete (vallás, sztereotipiák, gazdasági helyzet) határozza meg, hogyan viszonyulnak a témához. Sajnos az erdélyi falvakban és kisvárosokban élő melegek – hacsak nem találnak egy társat ott helyben – melegségük megéléséért kénytelenek vagy elköltözni egy nagyobb városba, vagy hétvégenként „elzarándokolni” oda.

PT: Erdély alapvetően híres a szabad felfogásáról, nyitottságáról, toleranciájáról. Gondolok itt a világon elsőként kikiáltott vallásszabadságra, a művészetek és a kultúra inspiráló hatására, az etnikai többszínűségre. Megállja-e az alapfeltevés magát a szexuális különbözőségekre vetítve is?

EG: Az általad említett történelmi jegyekkel és jellegzetességekkel sajnos ma már a többségi társadalom nincs is tisztában és sajnos itt nemcsak a románokra, de akár a magyarokra is gondolok. Az azért elmondható, ahogy fentebb emlitettem, hogy a nagyobb városi agglomeráció miatt Erdély összlakossága talán általában véve nyitottabbnak mondható, mint a Regát és akár néhány konzervatívabb magyarországi társadalmi csoport vagy település. Manapság számos civil és fiatal kezdeményezés igyekszik azért ezen változtatni és a jól hangzó, de néha problematikus „multikulturális” jellegét próbálják Erdélynek hangsúlyozni. A meleg szervezetek igyekeznek ehhez az általánosabb mozgalomhoz csatlakozni, elvileg ez jó szél ennek a hajónak, bár egyelőre még csak tapogatózásokat látok ilyen irányban. Sokkal konkrétabb célok kellenének, hogy Erdély nyitottságát, történelmi hagyományait és az ebből fakadó értékeket valóban saját jelenünkbe tudjuk építeni. Ide több együttműködés kellene meleg szervezetek és a többi kulturális vagy politikai, netalán civil kezdeményezés között.

PT: Budapest melegbarát szórakozóhelyeit járva azt tapasztalom, hogy a környező országok LMBT-közösségeinek gyűjtőhelyévé, találkozási pontjává kezd válni. Pest gyakorlatilag Közép-Európa meleg fővárosává vált. A Prága-Bécs-Zágráb-Belgrád-Brassó "sokszögön" belül egyértelmű Budapest orientációt érzek a melegek körében, tekintet nélkül a nemzetiségre. Egyet tudsz ezzel érteni? Az erdélyi meleg közösség Budapest vagy Bukarest felé húz? Kolozsvár mennyire tud nemcsak fővárosa lenni Erdélynek, hanem az ottani LMBT-közösség otthonává is válni? Mi a különbség a kolozsvári és mondjuk a móc-vidéki (Erdély hagyományosan román többségű része –a szerk.) vagy a székelyföldi (Erdély egyélrteműen magyar része –a szerk.) melegek lehetőségei között?

EG: Budapest, mint „meleg világközpont” már azokban a külföldi országokban is elhíresült, ahol az elmúlt egy – másfél évben éltem. Ez részben a város jó hírnevének, turista imázsának köszönhető, másrészt valóban, Közép – Európa egyik legnagyobb meleg közösségével rendelkezik. Rengeteg erdélyi meleg költözött már ki az én baráti körömből is oda, nem elsősorban a város melegbarát jellege miatt, de tény, hogy sokan kizárólag emiatt is képesek egy – egy hétvégére „felugrani Pestig”. Az erdélyi magyar melegek – de talán még a kolozsvári román melegek többsége is – vitathatatlanul Budapest központú. Egyrészt közelebb van, könnyebben megközelíthető és – valljuk be – szebb város, mint Bukarest. Egyébként ott is nagy meleg élet van, bár én ezt csak hallásból tudom, tapasztalni nem volt lehetőségem. Kolozsvár idén mint Európa Ifjúsági Fővárosa gyakorlatilag az egyetlen hely Erdélyben, ami zászlóvivője lehetne – és kell legyen – az LMBTQ ügynek. Nem véletlenül az Erdélyi LMTQ közösség ma már azért sajnos egyre ritkulóbb találkozóit leginkább ott szoktuk (szokták) tartani. Egyrészt a fiatal melegek döntő többsége ott tanul, másrészt a várost heti rendszerességgel látogatja a „vidéki” meleg társadalom is, így ez nem is kérdés. Mivel a város egyben Románia második számú gazdasági és kulturális központja, természetesen nem is jó példa az összes többi romániai várossal való összehasonlításra. Kicsit enklávé – szerű ez még Romániában, de Magyarországon se találsz Budapesten kívül olyan várost, mint Kolozsvár.

PT: Létezik-e megosztottság az erdélyi melegek körében nemzetiségi alapon? Heteró pároknál sokszor ugye fontos, hogy a partner is azonos nemzetiségű legyen, hogy az utód a nemzeten belül maradjon. Van-e hasonló tendencia a melegek körében is?

EG: Jó kérdés. Ez úgy gondolom attól függ, hogy a két egymásba habarodott férfi milyen vidékről származik és mennyire felnőtt és intelligens ahhoz, hogy a hazulról hozott batyút levetkőzve kompromisszumokat kössön. Értelemszerűen ha vegyes vidékről származik mindkettő, akkor általában ez nem okoz problémát. Ellenben ha egy déli román és egy székely meleg akarna együtt élni…nos, akkor lehet nehéz lenne. Bár példát nem tudok, biztos vagyok benne hogy akár erre is van precedens. Kivételek mindig vannak, elvégre a „szerelem vak”. Nem hinném, hogy nemzetiségi problémáról beszélhetnénk meleg világban, legalábbis ez nagyon elenyésző jelenség – ahogy egyébként a nagytársadalomban is már. Nekem az egyetlen, „hosszabb” ideig tartó kapcsolatom is egy román fiúval volt.

PT: Mi inspirál az írásra, mi a célod a bloggal, milyen szerkesztési elvek mentén működsz? Ha jól tudom, akkor létezik más magyar ajkú erdélyi meleg/leszbikus is. Megfordult-e esetleg a fejetekben, hogy egyesítsétek az erőiteket, kinőve kereteiteket létrehozzatok egy erdélyi meleg portált?

EG: Fentebb említettem, hogy az elsődleges cél a meleg világban jelentkező társadalmi, pszichológiai jelenségek, problémák vagy konfliktusok megvitatása, bemutatása. Egyrészt önmagamnak is jó lecke, másrészt sok ember felcsigázok olyan témákkal, mint biszexualitás, látens homoszexualitás, keresztény melegek, monogámia kontra poligámia, stb. Legtöbbször személyes élmények inspirálnak, de néha sajtóhirek vagy aktuális társadalmi jelenségek is. Az Antinous történetek pedig egyrészt szakmai élvezkedéseim – a szó legszorosabb értelmében. Valóban, egy kolozsvári leszbikus pár is irogat. Egyelőre nem gondolkodtunk, hogy közös platformot hozzunk létre, elég eltérő témákban irunk, de jó ötlet, talán összehozzuk majd. Mindenesetre már Facebookon létrehoztunk egy csoportot, ahol eddig már közel 140 erdélyi magyar meleg cseveg és oszt meg aktuális hireket, nemegyszer érdekes vitákat, beszélgetéseket generálva. A csoportnak van egy hivatalos Facebook oldala is.

PT: Anyaországaik imádjuk Erdélyt járni. Megmagyarázhatatlan vonzalom húz bennünket oda. Magyarországi melegeket mivel csábítanál Erdélyországba? Milyen szórakozási lehetőségeket, találkozási pontokat ajánlanál nekünk? Mire figyeljünk, mire ügyeljünk, ha arra járunk?

EG: Erdély valóban gyönyörű és ezt a szépséget talán akkor látjuk és értékeljük igazán, ha külföldre költözünk vagy onnan látogatjuk meg néha. Ez személyfüggő, hogy ki, mit keres és akar meglátni Erdélyben melegként. Jómagam nem vagyok egy meleg turista, abban az értelemben, hogy bulizni is a meleg barátaimmal vagy ha van éppen párom, jobban szeretek alternatív helyekre járni vagy egy jó helyen, sok egyetemistával, nyűzsgő éjszakai élettel körülvéve eltölteni egy estét. „Meleg” turizmus legfeljebb a nagyvárosokban akad, Kolozsváron, Temesváron és néhány más erdélyi városban is rendeznek heti vagy havi rendszerességgel meleg bulikat. Néhány pub és bár már Kolozsváron is kifejezetten „melegbarát” legalábbis a helyiek igy nevezik a művészbárokat például. Itt senkit sem zavar ha megcsókolod a párod, de Kolozsváron vezettem már várostúrát olyan barcelonai melegnek, aki a párját a Deák sétány kellős közepén csókolta. Érdekes módon – semmi gond nem volt. Szerintem jobban félünk mi magunk az első lépést megtenni. Sok panzió, szálló akad, amelyek meleg tulajdonosok kezében van, sokszor rendeznek meleg házibulikat is ilyen helyeken – igaz, ezt  már nehéz kiszűrni, ismerősökön keresztül sikerül általában. Úgy gondolom Erdély szépségét, tájait, pezsgő városait meleg szempont nélkül is lehet élvezni és mindig akad egy – egy kedves helyi meleg, aki várostúrát tart és minden apró kuliszatitkot megmutat. Én hét kolozsvári évem alatt közel félszáz várostúrát tartottam melegeknek és nem melegeknek, Új Zélanditól a Szingapuri turistáig mind nagyon lelkesedtek Erdély szépségéért.

PT: Milyen távlati céljaid és terveid vannak a témával kapcsolatban? 

EG: Szeretném a blogot folytatni, bárhol is kötök ki a világban. Lehet, hogy az „Erdélyi” Ganümédész egyre kevésbé lesz autentikus, ha sokáig külföldön fogok élni – vagy netalán kint is ragadok, ezt majd eldöntöm, hogy változtatok –e rajta. Remélem, hogy az LMBTQ Erdélyben csoport, amit együtt indítottunk el néhány lelkes kolozsvári fiúval és lánnyal, tovább fog nőni és akár egy civil szervezetként is tovább fog fejlődni. A kedves Olvasóktól talán leginkább megtisztelő türelmüket kérem a ritkán és lassan megszülető írásaim miatt, tanácsként pedig talán egy mottót: „first be a human, than a gay”. Nekem is elég gondot okoz ez, hogy eszerint éljek.