Napjaink multikulturalizmusa, liberális társadalom felfogása új kérdések elé állítja az európai társadalmakat. A kérdések önmagukban nem problémák, azonban kezelésük (avagy figyelmen kívül hagyásuk) lehet problematikus. Az oly sokat górcső alá vett bevándorlás kérdésének egyik érdekes eredménye, hogy az európai közösség előbb-utóbb kénytelen lehet napirendre venni a házasság intézményének reformját: elképzelhetővé válhat a többnejűség/többférjűség engedélyezése és szabályozása is.

Fénykép: Tiszta Beszéd blog

Bizonyos radikális liberális körök nézőpontja szerint, ha engedélyezzük, hogy azonos nemű polgártársaink jogilag rendezett házasságban (vagy házassággal egyenértékű párkapcsolatban, mint Magyarországon) éljenek, akkor nem maradt érv a többpartnerűséggel szemben sem. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy míg a meleg párok együttélése ugyanazon a monogám, két felnőtt partner közötti gazdasági-társadalmi szövetségen alapul, amelyet a zsidó-keresztény kultúrkörünk preferál; addig például a többnejűség - vallásszabadság ide vagy oda - ellenkezik ezzel. Mégis, a toleranciájáról és rugalmasságáról híres Hollandiában már komoly filozófiai/jogi viták bontakoznak ki a kérdés egyre aktuálisabbá válása miatt: Victor de Bruijn és felesége, Bianca szokványos házasságban éltek mindaddig, míg együttélési szerződést nem kötöttek egy elvált nővel, Mirjam Gevennel. A kitörő botrány ellenére az igazságügyi miniszter megtagadta a szerződés érvénytelenítését. Az "új módi" ellenzői szerint ez a több partner közötti együttélés elismerése felé vezető út első állomása.

Egy-egy marginálisnak tekinthető "őslakók" közötti eseten túl azonban van egy másik nyomás is az európai társadalmak ezzel kapcsolatos nyitottságán és toleranciáján: az Európába bevándorló népesség egy részének kulturális felfogásától ugyanis nem idegen a poligám párkapcsolat, házasság. S akár már a közeljövőben eljuthatunk odáig, hogy a bevándorló tömegek a várt gazdasági, életmódbeli hasznon túl, saját, eredeti szokásaikhoz is intenzívebben kezdenek ragaszkodni. Nem csupán a muszlimok többnejűségéről, hanem például a nepáliak, tibetiek többférjűségéről is szó van. De Kína évtizedes egykepolitikájának következményeire is (miszerint 2020 körül 40 millióval több férfi él majd a Föld legnépesebb országában, mint nő) lehet, az öreg kontinens társadalmainak kell megoldást találnia.

A házassággal kapcsolatos szokások változása nem ördögtől való folyamatok, azonban kezelésük, megértésük és feldolgozásuk - ahogy már említettük - lehet problematikus. Az egyre kevésbé zökkenőmentes együttélés "harcai" pedig újabb fronton folytatódhatnak. Illúzióink pedig ne legyenek: a bevándorlás, kulturális sokszínűség kérdésével a magyartól jobban átitatott német és francia társadalom szerint ma már a muzulmán közösségek veszélyeztetik identitásukat. Az Ifop közvéleménykutató 2012 decemberi vizsgálata szerint erősödött a muszlimokkal szembeni bizalmatlanság: a németek 40, a franciák 42 % tartja fenyegetőnek a muzulmánok betelepülését; utóbbiak 68, előbbiek 75 % gondolja úgy, hogy nem illeszkednek be, nem integrálódnak a társadalmukba. A beilleszkedés elutasításának okaként pedig a kulturális különbségeket látják.

De nemcsak a közvélemény, hanem a politikai mainstream is kénytelen ma már szembesülni a valósággal. Angela Merkel, Németország kancellárja októberben mondta ki ítéletét: "Németország ... nem lehet meg bevándorlók nélkül, de azoknak be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit." "A multikulti hitvallása" - hogy - "egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk - megbukott." Márpedig a monogám, felnőtt polgárok közötti párkapcsolat (beleértve az azonos neműekét is) az európai kultúra része és értéke. No de a poligám házasságok lehetnek azok?